Breughel Szodoma és Gomorra pusztulását ábrázoló képe előtt állva a müncheni Pinakothékában azon tűnődtem, mit csinál Lót és két lánya a bal alsó sarokban meztelenül? A hittanórán csak addig mesélték a történetet, hogy Lót felesége, nem tudván kíváncsiságát legyőzni, az isteni parancsolat ellenére hátrafordult és sóbálvánnyá változott. De hogy a lányok ezt követően apjukkal bujálkodtak és teherbe is estek tőle, ez eddig valahogy elkerülte a figyelmem. Nem maga a vérfertőző paráznaság, hanem Lót történetének bonyolultsága és morális ellentmondásossága érlelte a gondolatot, hogy talán aktuális színpadi szöveggé formálódhatna ez a tulajdonképpen shakespeare-i dráma.
János nem mondott rögtön igent a megírásra. Jó néhány hétig gondolkodott, hogy megtalálja-e a témában önmagát, azt, ami érdekli, amiről beszélni tudna benne. Aztán vagy másfél éve belekezdtünk. Kutatás, anyagkeresés, ötletelés. Jelenetvázlatok, stíluskísérletek. Végül megszületett egy első változat, egy anyag, amely még formálásra várt, amikor János sietve eltávozott. Miközben munkatársaimmal azon dolgozunk, hogy színpadra alkalmazzuk írását, folyamatosan érzem, nem szakadt meg köztünk a beszélgetés mégsem, soraiból válaszol, ha kérdésünk van.
(Kovalik Balázs)
Szereplők
Gálffi László Lót
Kerekes Éva Felesége
Stork Natasa Golda
Kókai Tünde Zelma
Borsi-Balogh Máté Menáhem
Dóra Béla Ráfael
Patkós Márton Gábriel
Békés Itala Mikáel
Alkotók
- író: Térey János
- rendező: Kovalik Balázs
- díszlet: Antal Csaba
- jelmez: Benedek Mari
- dramaturg: Ari-Nagy Barbara
- zene: Fekete Gyula
