Budapest Counterpoint
III. TITÁNium Színházi Szemle Jurányi -díjas előadása
Hol vagyok attól az / ifjútól, aki hittem a / világot - kesztyűként! - kezemre húzni. / Ujjaimat mozgatva könnyedén / érezni: igen, illik, rámszabott. (Petri György: Metaforák helyzetünkre - részlet) Miről beszéljünk? Magunkról. S egymásról. Mindig. Újra és újra. Fáradhatatlanul. A XXI. század mintha minduntalan az újradefiniálást róná feladatként az X, Y és Z generációk számára. De létezik még új? Minden volt már - szokták mondani, s abból a bizonyos újból korunk ifjainak már nem maradt egy sem a nap alatt. Hogyan tovább? Vezet út még előre? Vezet. Muszáj. Vezetik az embert például alapvető igényei: a testi szükségletek, és az el nem hanyagolható éhség a tudásra, s e csillapíthatatlan éhség enyhítésének legalapvetőbb csatornája: a kommunikáció. Meg persze az arra való képtelenség, generációnk egyik alapproblémája. Ezekről szól. Mert nem mindegy.
Köszönet: Tasnádi József, Vajdai Veronika, Artner Szilvia, Vadász István, Kocsi Olga, Tarr Kálmán, Szirtes Attila, Kulcsár Viktória, Nyíri Balázs, Szirtes János, Kovács Nóra Patrícia, Csáki László, Juhász Gábor, Zsámbéki Színházi Bázis, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem
Rendező:Widder Kristóf
Koreográfus:Widder Kristóf
Szereplő:
Operatőr:
Fény:Major Mátyás
Videó:Barta Vica
Produkciós vezető:Antal Klaudia
