Szegedi Kortárs Balett és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója
Szerző: Alexander Balanescu
Rendező: Juronics Tamás
Táncos:
Démonaink - Hajszán Kitti, Hortobágyi Brigitta
Lány - Takács Zsófia
Apa - Csetényi Vencel
Anya - Zsadon Flóra
Az anya szeretője - Czár Gergely
Utcalány - Szigyártó Szandra
A lány barátja - Kiss Róbert
Apa - Hegedűs Tamás
Anya - Stáry Katalin
Az anya udvarlója - Horváth M. Gergő
Az apa titkárnője - Bújdosó Anna
A lány barátja - Májer Gábor
Zene: Alexander Balanescu
Műszaki vezető: Juronics Tamás
Jelmez: Bianca Imelda Jeremias
Díszlet: Juronics Tamás
Fény: Stadler Ferenc
Médiaművész: Kopek Gábor
Konzultáns: Almási-Tóth András
Koreográfus: Juronics Tamás
A génekben, döntéseinkben, a körülményekben, a másik emberben, vagy hol keressük tetteink okozóit? Az álmatlanság állapotában összefolyik a józanság és a kábulat, kívülről szemléljük magunkat, hétköznapi életünk is olyannak tűnik, mint egy rossz álom. De az álmatlanságot kiváltja valami vagy valaki, láncreakciót indítva be, melynek végpontja kiszámíthatatlan. Kártyavárként dőlnek össze a szilárdnak látszó viszonyok, társakról, barátokról, szerelmekről derülnek ki újabb és újabb titkok, az álmatlan ember ördögi körbe kerül, egy spirálba, melyből nincs kiszállás. Az Insomnia párhuzamos családtörténeteken keresztül mutatja be ezt a különös, ébrenlét és valóság közt lebegő tudatállapotot. Egy tizenéves lány áll a történet középpontjában, aki körül szétfoszlik minden illúzió, miközben csupán szeretetre vágyna. Az álmatlanság állapota új megvilágításba helyezi a valóságot, leleplez mindent és mindenkit, ráébreszt a sötét oldal létezésére, és ezt néha nem könnyű feldolgozni.
Életünket az alvás és az ébrenlét szakaszolja, finom egyensúlyt teremtve a racionális és az irracionális, a materiális és a spirituális világ között. Ha ez az egyensúly felbomlik, elmosódnak a határok, és a való világ álomszerűnek, az álomvilág valóságosnak tűnik. Az álmatlanságban szenvedők máshogy érzékelik önmagukat is, szinte elidegenednek saját valóságuktól, mint az álomban: rálátnak önmagukra. Tetteik már nem a sajátjaik, gondolataik feloldódnak a végtelenségben. Talán ez az ember ősi létezése, talán épp ez nyitja meg a kapukat, hogy jobban megismerjük, kik vagyunk valójában és mi a helyünk a kozmoszban.
Alexander Bălănescu igazi "globális" gyökerű művész, Romániában született 1954-ben, Londonban és New Yorkban tanult, együtt dolgozott a legjelentősebb kortárs zeneszerzőkkel, zenéjében a kelet-európai gyökerek éppúgy megtalálhatók, mint az arab, spanyol, délvidéki, ír és egyéb népzenék. Számos koreográfussal dolgozott együtt: zenéi képesek önmagukban is történetté válni, a szólóhangszerek és az együttes viszonya, a repetitív elemek és a végtelen dallamok folyamata különlegesen dramatikus hatással bír.
