Író: Anton Pavlovics Csehov
Fordító: Kosztolányi Dezső
Rendező: Forgács Péter
Színész:
Prozorov, Andrej Szergejevics - Friedenthal Zoltán
Natalja Ivanovna - Marjai Virág
Olga - Szilágyi Katalin
Mása - Kiss Diána Magdolna
Irina - Simkó Katalin
Kuligin, Fjodor Iljics - Herczeg Tamás
Versinyin, Alekszandr Ignatyevics - Chován Gábor
Tuzenbach, Nyikolaj Lvovics - Barabás Richárd
Szoljonij, Vaszilij Vasziljevics - Némedi Árpád
Csebutikin, Ivan Romanics - Gados Béla
Fedotyik, Alekszej Petrovics - Keresztény Tamás
Rode, Vlagyimir Karlovics - Keresztény Tamás
Ferapont - Somody Kálmán
Anfisza - Tímár Éva
Díszlet: Füzér Anni
Jelmez: Füzér Anni
Zene: Kákonyi Árpád
Rendező munkatársa: Tóth-Gábor Anna
Ha elég sokat olvasunk az elmebetegségekről, előbb-utóbb saját magunkon is felfedezzük a tüneteket. Egy kevés depressziót, egy kis téveszmét, egy csipetnyi tudathasadást. Megijedünk. Ezek lennénk mi? Elmebetegek? Azután megnyugtatjuk magunkat, hiszen mindenből csak egy kicsi van bennünk, az még nem kóros, nincs semmi baj velünk. Normálisak vagyunk. De nem akárhogy. Normális mivoltunk sok kicsi elmebajból áll össze.
Hasonlóképpen vagyunk mi mind három nővérek. Egy kis Olga, egy kis Mása, egy kis Irina. Meg egy kevés a többiekből is. Zavarbaejtően mi vagyunk, mint amikor azt képzeltük, nem vagyunk normálisak. Moszkvaiak vagyunk, távol Moszkvától. Vággyal vagyunk telítve, távol a beteljesüléstől. Eljutunk Moszkvába? Vagy maradunk itt, a beteljesületlen vágyak kisvárosban? Melyik lesz a mi sorsunk? Az egyik megcsalt férj? Az alkoholista? A szerető? A várva várt utazás napján lelőtt fiú? A legidősebb nővér, aki azt kérdezi, miért? Ki fog derülni az előadásból.
