Carmen a szabadság szimbóluma. Története az olthatatlan vad szerelem drámája.
“Carmen története, a karakterek szélsőséges érzelmi világa és Bizet muzsikája nagyon erős és ihletadó. Számomra a fő inspirációt a történet és a zene éles váltásai adják. Közel áll hozzám a karakterek kiszámíthatatlansága, hirtelensége, mely érzelmi túlfűtöttségükből fakad. Hogy lehet egy idilli nyugalmi állapotból egy pillanat alatt az őrület határára kerülni? Hogy veheti át a hatalmat a szenvedély a racionalitás felett, honnan jön az az őserő, ami tragédiába sodor, és miért nem lehet ellene küzdeni? Hol a határ szerelem, szenvedély és birtoklási vágy között? A szenvedélyes szerelem alapvetően eszement állapot?
Carmen érzékiségét megjeleníteni, érzelmeinek vad hullámzását táncban megfogalmazni nagyszerű lehetőség. Véleményem szerint ennél nagyobb kihívás Don José összetett karakterének, jellemváltozásának életre hívása az alkotó, ill. megformálása a táncos számára. Számomra ő a központi figura, az övé az igazi dráma. Az egyszerű és becsületes, tiszta szívű férfit kifordítja önmagából a Carmen iránt érzett őrült szerelem. Vágya legyőzi a benne lakozó erényt, míg végül eszét vesztve a legnagyobb bűnt követi el: elveszi Carmen életét, ha már az övé nem lehet. Don José lelki tusája szenvedélyes férfi-dráma. Ezt kívánom megjeleníteni a színpadon.”
Rendező: Nemzeti Táncszínház.
Alkotók
- rendező: Vincze Balázs
- koreográfus: Vincze Balázs
- díszlet: Molnár Zsuzsa
- jelmez: Molnár Zsuzsa
- dramaturg: Uhrik Dóra
- tánc: Ujvári Katalin Molnár Zsolt Koncz Péter Kócsy Mónika
